The King's speech

Az angol királyi család még tele van jó sztorikkal.

Edward élete is megérne egy külön filmet, már csak abból a szempontból is, amit ez a film is érint pár szó erejéig: a herceg a 30-as években ugyanis nem csinált nagy titkot abból, hogy nagyra értékeli Hitlert és az új Németországot, sőt lemondása után meg is látogatta a Führert. Ő az a VIII. Edward ugyebár aki pár hónap uralkodás után lemondott, hogy feleségül vehesse az elvált amerikai nőt, ezért lett király az öccse, Albert (VI. György).

Angol titkosszolgálati jelentések szerint Mrs. Simpsonnak, az amerikai démonnak viszonya volt az akkori német követtel, bizonyos von Ribbentroppal is, mások mellett. Azt viszont sosem sikerült 100%-ig bizonyítani, hogy Hitler Anglia megszállása után azt tervezte: visszahelyezi Edwardot a trónra, és szövetségesévé teszi a fasiszta UK-t. A háború alatt Edward kétértelmű nyilatkozataival annyira kínos lett, hogy Churchill hadbírósággal fenyegette meg, és végül eldugták a Bahamák kormányzójának, ahol nem sok vizet tudott zavarni.

Ehhez képest az a morálisan kikezdhetetlen hozzáállás, ahogy György viszonyult a nácikhoz, nem csupán a háború alatt ért aranyat, de később is hozzájárult Anglia imidzsének fényezéséhez. Hiába, az angolok a végén mindig piszokul jól járnak, még kiderül, hogy az, ha egy nemzetnek van tartása, esze és okos politikusai, talán mégiscsak jobb stratégia, mint az ezeréves siránkozások az örök összeesküvések felett.

A King’s speech természetesen tökéletes film, és Frears Királynőjéhez hasonlóan újra áhítatos leborulásra késztet kicsinyeket és nagyokat.