Illúziók

Megjelent, álnéven, egy igen jó összefoglaló erről az elmúlt fél évről, a kormányzás hibáiról, bűneiről.
http://konzervatorium.blog.hu/2011/01/07/
forradalom_utan_orban_beismero_vallomasaig#more2566438
Nem is lenne érdekes, ha nem azon a blogon jelent volna meg, melynek szerzői vállaltan jobboldaliak és éveken át készültek a kormányzás háttér-szellemi műhelyének szerepére (nem álnéven). Kiábrándultságuk figyelemreméltó: jól látszik már, ahogy a mérsékelt-konzervatív értelmiség is elhűlve, riadtan nézi, amit Orbán művel.
Hogy a helyzet csődközeli, világos. A bűnöket számon tartják már itthon és külföldön is. Akik ezt már korábban megjósolták, a „huhogók és majrémanók”, most örülhetnének, ha lenne hozzá kedvük. Érdekesebb kérdés a hogyan tovább. A MaNcs vezércikke összeborulást hirdet, valami demokratikus, egyéni érdekeken túllépő összefogást.
http://mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=22783
Illuzió, sajnos. A három ellenzéki párt között eleve lehetetlen az együttműködés, hiszen a Jobbikot – helyesen – karanténban tartják, az LMP pedig addig kap levegőt, amíg a fideszes gőzhenger engedi és össze nem mossa az amúgy minden tekintetben megfáradt, elveszett MSZP-vel. Amitől már semmi nem várható.
Én azt hiszem, egy felvilágosult populistára van szükség, egy okos demagógra. Egy Schwarzenberg hercegre, a cseh jobbközép TOP09 elnökére, aki azzal kampányolt, hogy adót kell emelni, és lett hónapok alatt az egyik legnépszerűbb politikus Csehországban.
Amit az értelmiség megír minden fórumon az ÉS-től a blogokig, itthon és a nyugati médiában, szép és jó. De választást nem lehet vele nemhogy nyerni, de még elindulni sem rajta. Azt hisszük, mindenki erre figyel. Önáltatás. A facebook egymilliós sajtószabadság aláírása megrekedt ötvenezer körül.
Az utca, a néhány megragadható jelszó, a tömegek megszólítása és aktivizálása – ezt csinálta olyan jól a fidesz éveken át. Gátlástalanul hazudott? Persze, folyamatosan. De a jelszavak akár igazak is lehetnek, embereket jó ügyért is lehet utcára vinni. Addig semmi sem fog elmozdulni a holtpontról, akármekkora pofonokat is kap a kormány az EU-tól, amíg itthon fel nem bukkan egy Schwarzenberg. Akit hívhatnak bárhogy, egy nevet kivéve: Gyurcsány.
A Médiatörvénnyel lett nyilvánvaló mindenki számára, hogy itt épp lebontanak egy országot. A kormányzat most megpróbálja „kommunikációs bakiként” eladni az ügyet. El ne higgyük. Leírták már sokan a legnagyobb bűneit, hogy egy kalap alá veszi a nagy tévéket és az újságokat, internetet; hogy az egész médiahatóság Orbán embereiből áll, hogy az kap frekvenciát, akit a hatóság arra érdemesnek talál; hogy a bírságok aránytalanul nagyok; hogy az olyan gumiszabályok mint méltóság, közérdek, kiegyensúlyozottság stb. „megsértése” alapján bárkit bármikor el lehet marasztalni, ez az önkény melegágya. De a részletszabályok is érdekesek.
Elég ha csak egy példát idézek a törvényből:
A törvény szerint „bíróság vagy hatóság” - azaz a Médiahatóság is - , „a nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelőzése érdekében” kötelezheti az újságírót a forrás felfedésére. Vajon melyik újságíró tudja majd megvédeni forrását, ha azt „bűncselekmény megelőzésére” (!!) való hivatkozással kérik ki tőle. Ennél nyúlósabb gumiszabály talán nem is létezik.
Ez a törvény nem részleteiben rossz, nincs rajta mit javítgatni. Ezt egyben kellene kidobni a szemétbe. Akik ezt írták, aljas, cinikus jogászok, ennek a szakmának a szégyenei.

0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home