Öt ok, amiért Magyarország reménytelen eset

A közelgő, totálisan érdektelen választás alkalmából újabb apokaliptikus víziókat teszek közzé a gyermekek és a szívbetegek rémisztgetésére.

1. Orbán minden lényeges pozíciót megszerzett, beleértve az önkormányzatokat, a megyéket és Budapestet is, továbbá gyakorlatilag az összes féket és ellensúlyt. Magyarország egypártrendszerben él ismét. Hatalma kizárólag külső korlátokba és a realitás határaiba ütközik.
2. Sokan – és joggal – számolnak azzal, hogy ekkora népszerűség nem tartható fenn, a dolgok természetéből fakadón gyorsan és tartósan erodálódni fog. Mindennek azonban kevés jelentősége lesz, mert a további választásokat már nem elsősorban a választói népszerűség dönti majd el, hanem minden (és ez esetben szó szerint MINDEN) intézmény alárendelése Orbánék újabb győzelmének: a tévétől az Alkotmánybíróságig. Nem ritka, hogy antidemokratikus erők demokratikus úton kerüljenek hatalomra. Az azonban közös bennük, hogy további demokratikus választást már nem tartanak. (És ebbe beleértendő az is, ha a média egyoldalú, ha a párt- és kampányfinanszírozást kedvükre szabják, ha a felkészülési idő gyanúsan rövid. Nem kell rögtön csendőrre és gumibotra gondolni.)
3. Nincs ellenzék, ergo nincs kivel leváltani, még ha sokan később már szeretnék is.
4. Magyarországnak nincsenek demokratikus hagyományai, és ebben osztozik szomszédai többségével. Az EU-nak és más nemzetközi szereplőknek a politikai ingerküszöbe jóval magasabban van, mint a gazdasági. Magyarország jelentéktelen szereplő a nagy nemzetközi folyamatokban.
5. És végezetül: ne felejtsük el, hogy áprilisban a fidesz nem azért győzött, mert elcsalta, ellopta, megerőszakolta a választást; hanem azért, mert egy tiszta és demokratikus választáson megszerezte a kétharmados többséget. Ma a választók közel 80%-a ezt igényli, ilyen világot képzel el, amit Orbán és Vona kínál. Tulajdonképpen nem történt más, mint hogy a politika igazodott a közszellemhez és a mentális viszonyokhoz. A kör bezárul.