Puszil, Viktor

Nehéz vigyorgás nélkül megállnom a tegnapi szlovákiai választások eredményét, ami utólag, mintegy búcsúajándékként igazolja és alátámasztja mindazt, amit az elmúlt négy évben szinte minden hazai szereplővel szembemenve és állandó nyomás alatt próbáltunk képviselni.

Az a határon túli politika, amely kizárólag a rövidtávú belpolitikai érdekeknek rendeli alá magát, és hol hagymázas, hol konfliktuskereső rendezőelvek szerint épül fel, ide vezet. Orbán, (és Németh Zsolt, Semjén Zsolt) fennhéjazó, gőgös és rövidlátó politikája elsőnek azon a külhoni magyar vezetőn és pártján ejtett halálos sebet, melyet mindenki leginkább kézenfekvő szövetségesének gondolt. A kettős állampolgárságról szóló döntés előtti hetekben a színfalak mögött és végső kétségbeesésükben már nyíltan is könyörgött mind Csáky, mind Duray Miklós, hogy Orbán várja meg a szlovák választásokat: ne erősítse a kérdést meglovagló Slotát és gyengítse az MKP pozícióit. Mindketten süket fülekre találtak. Az eredmény ismeretében a még napokkal ezelőtt, Esztergomban is az MKP-nak kampányoló, Bugárékat demonstratíve elkerülő Fidesz vezérkarnak Csáky most megköszönheti a segítséget.

Be kellene végre látni: Budapestről nem lehet diktálni, melyik magyar párt jusson be a parlamentbe, kerüljön kormányra. Kérdés, vajon képes lesz-e mindebből tanulni Orbán. Nem sok esély van erre, pedig egyszer már eljátszották ugyanezt a színjátékot Romániában. Az elmúlt években a Markó Béla-vezette RMDSZ ellenében a Fidesz pénzt, paripát nem sajnálva próbálta felépíteni a „nemzeti és radikális” Szász Jenő politikai szervezetét, mely azonban csúfos bukást szenvedett és mára marginalizálódott. Hiába azonban immáron a második lecke a szlovákiai bukás képében, változás aligha várható. Mégpedig azért nem, mert a múltba néző, befelé forduló, kesergő és nacionalista világkép a Fidesz határon túli arculatának éppúgy lényegi eleme, mint hazai fogyasztásra szánt politikájának. Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, Orbánnak és a Fidesznek alapjában kellene átalakulnia.

Jó, hogy egyre többen látják így (lásd Tóta W. kiváló írását is: http://w.blog.hu/2010/06/13/eszre_tert_hu_felvidekunk).

Reményt ad arra is, főleg a keményen liberális SAS 12%-os kiváló eredménye, hogy nem csak ez a K-európai régió nem reménytelen, de eljön majd az idő itthon is, amikor a Fideszt és torz kis korcsát, a Jobbikot le lehet majd váltani.