Game over

Macte, puer, macte, sic itur ad astra

A horoszkópok bölcsessége szerint, melyet sokan osztanak nagyjaink közül is, az ember élete úgy hétévente fordul egyet.

2002-ben egy progresszív és szimpatikus, mondhatni reményteli közegben kezdtünk el csinálni valamit, és ez a lelkesültség váratlanul megismétlődött 2006-ban. Ma, 7(+1) év után, a leszerepelt ancien régime tagjaként várjuk, várom én is az ítéletet, mely amúgy már régen elkészült, és az ország döntő többsége alig bírja kivárni a végrehajtást. Kis színes, hogy valószínűleg én vagyok az utolsó szdsz-es vezető, aki a helyén maradt. Micsoda dicsőség.

Persze ha csupán egy elitcseréről lenne szó, nem is lenne semmi gond, ez végül is normális és igazán a legkevesebb két ilyen ciklus után. De a helyzet sokkal súlyosabb: az ország alternatíva-nélkülisége, teljes kicsúszása. Senki se gondolja, hogy kivonhatja magát alóla, aki itt él.

Nincsenek apokaliptikus vízióim. Kis nyomorúságok vannak, várnak erre az országra, nem nagy kataklizmák. Nem fog felfordulni a világ, csak tovább fog rohadni.

Hogy milyen súlyos bűnöket követtek el a kormánypártok, tudja mindenki, a tehetségtelenség és a betojiság furcsa elegye volt ez a nyolc év, sok jó szándékkal amúgy, amit persze ki lehet tenni az ablakba. Ha logót kellene választanom, az el sem kezdett új kormányzati negyed lenne az. Joggal lehet az az ember érzése, hogy egy romhalmaz marad a kormányzás után. Az állam intézményei vagy pocsékul működnek, vagy a fidesz már át is vette az irányításukat, vagy többnyire mindkettő. Hogy visszasüllyedtünk évtizedeket, hogy van egy náci párt, hogy az egész ország helyzete siralmas, sokak hibája, az egész politikai elité.

Nemrég (febr.13.) publikálta a hvg azt a felmérést, ami szerint egész Európában ma már nálunk legmagasabb a szélsőjobboldali világnézet elfogadottsága (52%), ami kirívóan magas (46%) rendszerellenességgel párosul. Bizony, nézz körül: ezek az emberek állnak melletted a buszon, a közértben, az irodában vagy az egyetemen.

A ballib oldal történelmi feladata az ország modernizálása lett volna. Ezt vártuk tőle, ezt ígérte a pragmatizmus, a racionalitás, a „szakértői kormány” ideája. Abban akartunk hinni, hogy a nacionalista-klerikális mázzal leöntött „haza a magasban” helyett lehet egy haza itt lenn a földön. Abban, hogy ki más tudná megakadályozni a nácik bejövetelét, mint ez a koalíció. Ehelyett hagyták a szélsőjobbot megizmosodni, sem a titkosszolgálatok, sem a jogalkotók nem tettek semmit.

A ballib oldallal együtt bukott el a szakértői kormányzás hitele, az individualizmus eszméje. Amit kaptunk, csináltunk helyette: hozzá nem értés, korrupció és gárdázás. Ez az MSZP és a néhai SZDSZ történelmi bűne.

A politikai elit egyik feladata ugyanis, akár tetszik ez, akár nem, éppen egy civilizatórikus, felvilágosító, jobbító funkció lenne. Az, hogy okosabb legyen a plebsnél. Az, hogy elnyomja a zsigeri indulatokat és jó példát mutasson.

Én Orbán és társai legnagyobb bűnének, történelmi vétkének éppen azt tartom, hogy elárulta ezt a szerepet. 8 éve dolgozik azon, hogy a társadalom legalantasabb ösztöneire játsszon, hogy felerősítse azokat a premodern érzelmeket, amelyek az érett, felelősségteljes, nyitott, egyáltalán: bármilyen szabad gondolkodással függnek össze. Szalonképessé tette az ostoba, zsigeri gyűlöletet, az önfeladó, romboló ösztönöket. Mindezt példátlan képmutatással és cinizmussal, miközben végig a markukba röhögtek. A Jobbik pont olyan ellenzéke lesz Orbánnak, amilyet megérdemel. És közben sikerült elbutítani, elrohasztani azokat a tízen-, huszonéveseket akik a következő ötven évet meghatározzák majd.

„A Jobbik támogatottságának növekedése minden korcsoportban megfigyelhető, ám a 30-39 évesek körében eléri a 4, a 30 évesnél fiatalabbak körében a 8 százalékpontot, és ezzel a 40 alatti választói csoportban az MSZP elé kerülve egyértelműen a második legerősebb párt.” (febr.25.)

Ma az egyetemisták többsége fintorogva néz vagy éppen hegyeset köp Európára, liberalizmusra, demokráciára. Szilárdan hisz a magyar kultúrfölényben, de természetesnek tartja, hogy a wc-n is internetezik és kiugrik Bécsbe, Londonba, akárhová ha épp kedve van.

Ezt visszafordítani újabb évtizedek munkája lehet, ha lesz, aki elvégzi. Nem biztos, hiszen vannak országok szép számmal, amelyek így maradtak, nem is kell olyan messzire menni. Ha Magyarország is ilyen lesz, ilyen marad, nem fog fájni senkinek. Ilyen volt sokáig. A demokratikus parlamentáris viszonyoknak ebben az országban semmi hagyománya nincs, de szó szerint semmi: néhány kísérleti hónap csupán.

A különbség csak annyi talán, hogy most már jár hozzá útlevél is: aki akar, mehet isten hírével. Magyarország visszasodródik a helyére, a centrum perifériájára. Ott töltötte az elmúlt ezer év nagy részét, otthonos érzés lesz.

Hamarosan választás és sosem hittem volna, de nem tudom sehová sem behúzni az ikszet. Nem maradt párt, nincs jó tanácsom. Át fogom húzni a szavazólapot.

A fiúk mindent ígérnek, mindenben újat, tiszta lapot: tabula rasát. Kár, hogy ez a lap már át is van húzva.