A megszokás az ég ajándéka a boldogság helyett. (Puskin)

Ödön von Horváth neve alapján valami bécsi habcsókos operettre asszociál az ember, pedig ez a von Ödön minden volt csak cukormázas nem. A Katonában most Nagy Ervinék játsszák a Mesél a bécsi erdőt. Olyan mintha az Elnöknők előképe lenne – hát ilyen az igazi Ausztria. Csak amíg az Elnöknők utólag romantikáznak, milyen szépek is voltak a náci évek, itt hőseink épp megélik. (A nyanyát játszó Lázár Kati amellett hogy elviszi a pálmát, át is mehetne rögtön a zsebfasiszta takarítónők közé.) Szegényt Ödönt is nevezett snájdig fiúk űzték el Bécsből Párizsba, ahol legott meg is halt.

Kicsit korábban láttuk a Fehér szalagot, most ilyen mindjárt-jönnek-a-nácik hangulat van éppen, úgy látszik. A Zongoratanárnő sokkolóbb volt, de ez sem piskóta. Azon gondolkodtam, vajon Bergman, meg Haneke, meg mások is miért a protestáns papokat ábrázolják megrögzötten ilyen szadista, család-megkeserítő zsarnokokként. Aztán rájöttem, hopp! Hát a katolikus papoknak nincs családjuk, ők kénytelenek másokat kínozni. Ennyit a cölibátus feloldásáról.