bummmmmmm

Nem hiszem, hogy amúgy beültem volna egy echte háborús filmre, ha mégiscsak nem fúrja az oldalam, vajon mire kapott 23 Oscart a Bombák földjén. Eléggé azt a szöveget lett kötelező nyomni úgy tűnik, hogy a nagy ellenfél, az Avatar egy technikai parádé, ez meg egy FILM. No jóvan, akkor nézzük!

Sajnos rossz hírem van: ez nem FILM, hanem blöff. Az Irakban tűzszerészként szolgáló amcsik éppen olyan kiégettek, közhelyesek, kemény-tökös-érző-szívű legények, mint minden ilyen opusban, miközben Bigelow nem szégyelli a legelkoptatotabb háborús közhelyeket végigsorolni, A-tól Z-ig.

A helyi kisráccal barátkozol? Jajaj, akkor kötődni fogsz, s ha kötődsz, akkor csalódni is. Jófej doki kimegy a terepre mert azt hiszi bazsarózsa? Na vajon felrobban ő is vagy nem? Marcona srácok vajon hogy vezetik le a feszkót, minthogy isznak és birkóznak? Messze nézek szomorúan, de már menni is kell be az újabb vetésre. Újabb és újabb bombákat kell hatástalanítani, a világ összes piros és zöld kábelét elvágni, a nézőt ijesztgetni, na melyik robban fel. A sok hu-hu mellett a horrorfilm zsánert erősíti, hogy az ijesztgetős részek közti lelkizések itt is mintha csak azért lennének, mert hát azért mégiscsak mozi ez, nem szellemvasút.

Az Avatar legalább őszinte volt: ügyes vagyok, megmutatom. Ez meg azt hazudja, hogy nem csak egy újabb bugyuta háborús film, pedig bizony az, csak épp az Irak-frusztráció jó nagyot dobott rajta. Kettes.