Terry Gilliam csak Orson Welleshez mérhetően balszerencsés ami a filmjei sorsát illeti, hol a vihar vitte el a teljes díszletet, hol a költségek nőttek a tízszeresére, most, a Doctor Parnassusnál meg a főszereplő halt meg, miután a jelenetek felét már leforgatták vele. Ez a mozi már úgy is fog bevonulni a filmtörténetbe, mit Ledger utolsó filmje. Le a kalappal egyébként, Bunuel óta nem sikerült ilyen jól megoldani főszereplőváltást a film kellős közepén és tényleg megható dolog ahogy a 3 szupersztár beugrott Ledger helyett (Depp, Farell és Jude Law).
Gilliamet nem lehet nem szeretni, ha másért nem, a Monty Pythonért, bár van egy tippem hogy Gilliam még évtizedek múltán is ideges lesz, ha a mindig ezzel hasonlítgatják össze. Valahogy minden filmje megmarad mégis a nagy-nagy levegővételnél, hogy aztán a sok szürreális mókából sohase szülessen meg az az igazi felszabadító mozi, amire mindenki emlékezni fog még évek múlva is. Igen, a Brazil kivétel.
Most is ennyire futja, szerethető és jópofa film, de a filmidővel egyszerre felejti is el az ember. És Gilliam már 70 éves.