Ha mondjuk öt emblematikus épületet kellene megneveznem itt Pesten, amihez a puszta téglán kívül is kötődöm, a Zeneakadémia biztos köztük lenne. Szeretem, hogy olyan arany színe van, a hangulatát, a mozaikjait, még a nyikorgó székeit is, meg a mogorva ruhatáros néniket (bár az ő hiányukkal azért megbírkóznék).
Legjobban a lépcsőfordulókon a nagy kék Zsolnay-gömböket szeretem, azokat mindig megsimogatom. Vasárnap elbúcsúztam tőlük, egy nagy, tomboló Beethoven-nekirugaszkodással és két év múlva (ha minden jól megy) majd megnézzük, megvannak-e még a nagy kék gömbök.