Vámos Miklósnak 2 kicsiny fiúgyermeke van. Vagy több, nem tudom, de ma csak kettő volt ott azon a megnyitón amit közösen tartottunk. A dolog egész jól ment, beszélt a Híres Ember, én is makogtam ahogy kell, jegyzeteltek az újságírók. Vámos amúgy elég fafej, de hát ő biztosan éppígy gondolja rólam, ha egyáltalán gondol bármit is.
A tragédia akkor történt, mikor a végén bementem az irodába a kabátomért, ahol a két kicsiny gyermek várta atyját, szépen rajzolgatva. Mivel beszédbe elegyedtek velem, megtekintettem a kvalitásos rajzokat, majd könnyedén és barátságosan (gondoltam én) az egyiknek belerajzoltam egy macskát. Megkérdeztem előtte, rajzolhatok-e, mondta, persze. Aztán nézett a macskára, majd maga elé hosszan és elkezdett bőgni rettentőn.
„azt hittem – hüpp – külön papírra fogsz rajzolni, váááá”

Jézusom. Ott álltam kezemben a kabáttal, a Híres Ember gyereke bőgött, én meg elkezdtem hátrálni, s a kint álldogáló száz emberre gondoltam, vajon már terjed-e a hír.
Valami történt a gyerekekkel az irodában.

Szerintem neki hinnének.