Jacques Loussier a világ egyik leghíresebb jazz zongoristája, aki már 1959 óta színen van. Róla sem hittem volna hogy valaha még élőben hallom, főleg hogy rettentően megöregedett, a 75 abszolút meglátszik rajta, kivéve amikor játszik. Triójával sok-sok klasszikust, főleg Bachot dolgozott át, és bár nagyon fázom az átdolgozásoktól, ebben nehéz hibát találni. Alázattal, okosan sőt zseniálisan nyúlt hozzá ezekhez a darabokhoz – koncertje a MÜPÁ-ban egészen lenyűgöző volt.

Nem magától jött, Varnus Xavér hívta és ezért le a kalappal előtte, bár hozzá kell tenni, magát Xavért sem úsztuk meg. Amikor egy Cesar Franc darabot játszott, már-már azt hittem én ismertem eddig félre, egészen elvarázsolt, de aztán, sajnos, csak kibukott a d-moll toccata és fúga, ráadásul átdolgozva, ráadásul harsányan. És fülsértő ellentétben azzal a világgal, ahol pár perccel ezelőtt még Loussier-vel jártunk.

No de kit érdekelt mindez, amikor ott volt a két legnagyobb, Bach és Loussier. Így érdemes 75 évet élni, de csak így!