Indiában a férfiak egy kicsit lazábban veszik az életet: sütik a süteményt, amíg a nők követ törnek az út mellett. Maximalisták: ha beállnak a benzinkúthoz tankolni, egy utolsó extra literért még percekig hintáztatják az autót, a benne ülőkkel együtt, becsorog az még.

Kötelességtudatuk példás: a nagybajuszú egyenruhás ajtónálló bácsi egyetlen funkciója, hogy a szállóvendégeknek ki- és belépéskor nagyot, katonásat tisztelegjen. Egyszer elbóbiskolt s észrevéve hogy mi a tisztelgés fájó hiányában hagyjuk el a hotelt, utánunk szaladt az utcán, szalutált egy nagyot és mosolyogva, békében visszatért posztjára. Az államforma még kialakulóban van: a köztársaságra nagyon büszkék, de azért megkoronázzák az aktuális maharadzsát is, sosem lehet tudni!

Az embereket még ma is a kasztjuk és a vallásuk határozza meg, minden más esetleges és múlandó. A dzsainok olyan komolyan veszik a vegetarianizmust, hogy a legfanatikusabbak kendőt kötnek a szájuk elé, nehogy lenyeljenek egy muslincát. Felépítették a világ legszebb templomait, palotáit, de a többség ma is úgy él mint háromszáz évvel ezelőtt. Nem szempont, hogy a pénz és az energia a mindennapi életet tegye elviselhetőbbé. De 4 hétig nagyon is elviselhető, sőt. Permanensen hiányzik.