nem boooooo

Beethoven csak egyetlen operát írt, nem mintha nem lett volna benne elég spiritusz, csak műfajokat szétfeszítő zsenialitása valahogy nem illett ehhez a tulajdonképpen behatárolt műfajhoz. Másrészt megfelelően emelkedett alapanyagot (librettót) sem talált sokáig állítólag, míg végül feldolgozta a Fidelio/Leonora történetet. Dióhéjban: az ártatlanul raboskodó férfit hű hitvese fiúnak öltözve szabadítja ki.

Kovalik friss rendezése igen ügyes, sőt emelkedett. A legjobb húzás, hogy a címszerepet ténylegesen kettébontja, így van egy férfi (Fidelio) aki fiúként mozog a színen s van a női főszerepet éneklő asszony, aki nem játszik csak dalol. A rendezés szimbólumokkal zsúfolt s néha terhelt, legfontosabb ezek közül a krisztusi megváltástörténet, a passió. Sokan vitatják, nem erőltetett-e a párhuzam, netán blaszfémikus.
Engem csak annyiban zavart, hogy egy ilyen erősen és szó szerint is felvilágosodás-értelmű operára vajon helyes-e éppen a katolikus sztorit ráhúzni. Hiszen ez a történet szimbolikusan és ténylegesen is aufklérista, a rabok feljönnek a sötét elnyomó igaztalan börtönből a napfényre. S nem az isteni gondviselésnek, hanem a felvilágosult világi hatalomnak hála.

De ennek ellenére a darab összeáll, a zenekar pazar, Szalóki Tünde (Leonora) pedig csodálatos. Bárcsak a többi rendezőnkben is ennyi ész és ennyi bátorság lenne.