booooooooooo

Nagy kataklizmák túlélői, mint 9/11 vagy földrengések, háborúk kitörése után, el szokták mesélni mennyire furcsa volt, hogy aznap is ragyogóan sütött a nap, csicseregtek a madarak, minden olyan hétköznapi és olyan szép volt. És milyen vérfagyasztóan konfúz volt ez a béke azzal szemben, ami rögtön utána jött.

Ma is, miközben összeomlik a világgazdaság lassan, országok mennek csődbe (pont szegény Izland) és olyan intézmények dőlnek be, amire ezerszázalékos garanciát hittünk, ma is olyan békés minden. Játszanak a színházak, járnak a villamosok…

Van persze egy pár kérdés, amire sosem fogunk választ kapni és ami a legjobb, tudni lehet, ha majd elül a válság és eltemetik a hullákat, minden megy ugyanígy tovább.
Mennyit kárhoztatják pl évek óta a hazai okosok a magyarokat, milyen fejletlen a pénzügyi kultúrájuk – ez már olyan közhelyes csépeléssé vált. Nem kockázatvállalók! Ma mindenkinek, aki „fejletlen” volt, megmenekül a megtakarítása. Aki pedig elég „fejlett” volt, veszít.

Ezek a pénzügyi zsenik, brókerek, befektetési és bankházak vezetői, akik változó tempóban lépnek le – ideiglenesen – a színről, évi több százmillió dolláros bónuszokat vihettek haza. Régebben sem értettem, hogy csak azért, mert valaki pénzzel foglalkozik, még ha kiválóan csinálja is, miért keresheti meg az ezerszeresét annak, mint egy szintén kiváló tanár vagy kutatóorvos vagy épp államtitkár. Mi a racionális indoka és alapja ennek? Nem beszélve arról az apróságról, hogy éppen az ő felelőtlenségük és valóságra való érzéketlenségük következménye a mai helyzet.

A hitelminősítő intézetek, pl a Moody’s, amik ezekre a konstrukciókra éveken át osztogatták a legjobb (AAA) besorolásokat, most – most! – elkezdték 3-4 kategóriával leminősíteni ezeket a konstrukciókat és intézményeket. Bravo. Most már mi is látjuk, hogy van némi kockázat.

Kicsit vox populinak hangzik mindez, érzem én is. De. De.