CloSed

Hogy milyen vékony a határ a szép és a giccs, az alig hihető, de mégis hiteles melankólikus történet és a nyálas szépelgés között, arra jó példa az új Wong Karwai film. A My blueberry nights, főleg a kerettörténete, fájóan szenvelgő, gügyögő, a moziban esőkabátot osztoggattak a nyálzivatar miatt. Ami Hongkongban magától megy előre, az Amerikában beleszalad az esküvői tortába, pedig többnyire jók a színészek, szép a fényképezés, helyén van a zene. És nem is a történeten szokott múlni, hiszen az épp csak azért van, hogy összefogja a hangulatot. Talán szerelmes a szakács és beledőlt a cukor a forgatókönyvbe. Reméljük Wong gyorsan hazamegy.
Az persze nagyon szép, hogy 300 napig ki volt készítve a süteményes tányérka a lánynak. Én is szeretném hogy így várjanak rám (lehetőleg Jude Law).
De aztán nehogy poros legyen a desszertesvillácska!