Fijjug

Hello fijjug, itt Trafó. Frenák darabjának a végén (évek óta megy már amúgy) kicsit megint úgy éreztem: ez egy blöff. 4 srác villant fel elég plasztikus képeket arról hogy milyen a maszkulinitás, izmosan, erősen, nárcisztikusan, nagy farokkal és szigszalaggal leragasztott fenékkel. Cumival pózoló testépítők.
Hát igen, persze, könnyen befogadható közhelyképek, mint a végén egy valós film végefőcíme, a "letépem-a-fejed-akkora-macsó-vagyok" monológgal.
Persze bátor dolog lenne, ha nem négy tökéletes testű táncos parodizálná a tökéletes testű pasikat, hanem mondjuk néhány löttyedtseggű bölcsész. Rendkívül hiteles és tökéletesen nézhetetlen lenne.
De csitt. Mit számít a blöff, ha tombol a közönség?











Új darab viszont Kovács Gerzson Péter TranzDanza, melyben a flyer szerint "a tudatlanság és a bizonytalanság félelmetes vadonában" szorong a racionalitásra és magányra kárhoztatott ember. Aztán véginézünk néhány tipikus életszituációt (ünnep, rajongás, remény, gyász etc) és a végén kimegyünk a levegőre. Azért legyünk őszinték, ezt a darabot a letaglózó kísérőzene (Bach) viszi el a hátán.