Fusson gyorsan

Mi is történt a hétvégén?
Itt volt Radu Lupu, az egyik legnagyobb kortárs (tehát élő) zongorista. Beethoven egyik legszebb darabját játszotta, a 4. zongoraversenyt, kis csoda volt tényleg. Utána Fischer Iván (aki Lajka szerint hisztigép) Brucknert vezényelt, ami némileg megviselt. Bruckner nem volt teljesen kóser, viszont szerelmes volt Wagnerbe, aki ezt tulajdonképpen nem is bánta.

Megnyílt a magyar sajtófotó a Nemzetiben, nagy meglepetésre senki ne számítson, vannak hülyén néző politikusok, cuki tibetiek, éppen felugró sportolók és az örökzöld fogyatékosok, akiket sokan még mindig nem kezelnek egyenrangúként. Nem mondod! Ja és persze a magyar gárdán itt is lehet szörnyülködni/röhögni.

Játszott a Heaven Street Seven, tudom hogy szeretsz titokban. Én is szeretlek!
Megnéztük az év egyik legjobb (ha nem A legjobb) filmjét: Ellenséges vágyak. Ang Lee formailag Wong Kar-Wai nyomdokain halad, a 40-es évek Sanghai-ában, de ugyanaz a szerelem-árulás-elhibázás mint a Brokeback mountainben. Mindig rossz döntések, mindig a kitörés lehetetlensége, a helyrehozhatatlan hibák. Ahogy a negatív hős Tony Leung a vége felé odaadja a gyűrűt, és visszakérdez a lánynál, aki valami menekülésféléről suttog neki dermedten. Az a hihetetlen érzékenység, ahogy ez a kegyetlen protonáci a lányra néz, nekem ez a Film.


Tegnap, lezárva a tavaszi fesztivált, egy feloldó, gyönyörű darab, a Tűzmadár, ahogy az élet végül legyőzi a halált, maga az újjászületés.

És van valami kormányválság is. Jaj istenem, szegény Gyurcsány, szegény ország…
- Fusson gyorsan.
- Hm?
- Fusson gyorsan.