Mundruczó, aki immár büszke Filmszemle fődíjas, érdekes darabot csinált a Bárkában.

A Frankenstein-tervet nem a színházban, hanem az udvari konténerben játsszák, félig amatőr, félig profi színészek. Azt hiszem ő is írta, bár ez nem volt egyértelmű, mindenestre elég filmszerű az egész, pedig színházabb nem is lehetne.
Teremt az ember, akaratlan akár, egy új lényt, a kreatúrát, aztán visszariad ettől és saját szerepétől is. Megpróbálja elrejteni, de a kreatúra végül fellázad és erőszakosan kiköveteli a szeretet, de legalább a figyelmet. A lény ebben az esetben egy nemkívánt gyerek, aki – kevesek örömére – hazatér az intézetből amikor 16 éves lesz.
Kellemetlen helyzetbe kell hozni a nézőt, sikerül is, Mundruczónak sikerülni szokott, filmjei a haladó magyar hagyományoknak megfelelően igen nyomasztóak, ez a darab is fullaszt. Az egyik színész miatt akár még egyszer megnézném, mert ahogy Monori Lili (az anya) megadó, lemondó, optimistán reménytelenül végigviszi a szerepét, az úgy megrázó, hogy nem akar földbe döngölni, egyszerűen csak mesél. A fiú is telitalálat, kemény szerepe van.
Az egész vigasztalanul koszlott, nyomorult, leomló. Szép.