Quinceanera, az álmennyezet

Egy lány csak arra gondol, hogy az esküvő, csak az jönne már, és akkor megoldódik minden. Fehér ruha, virágeső a feltartott kezekből, kis lugas, védett folyosó a boldogságba. A hispán lányok ki sem bírják várni: 15 évesen (ezt jelenti a cím) beöltöznek és eljátsszák hogy most már nagylányok, jöhetnek a kérők. Aztán vagy jönnek, vagy nem. Vagy jobb lesz, vagy nem.

Mindig van egy film a Titanicon, ami különösen kedves lesz – és bár idén biztos nem ez volt a legjobb film (pl. a Drama/Mex valószínűleg jobb), mégis ez lett a befutó nálam. Semmi sem sikerül ezeknek az amúgy szimpatikus embereknek, de elviselik és próbálják elhitetni magukkal, hogy most már tényleg jobb lesz, foltozgatják az álmennyezetet. Nincs se állás, se pénz, se lakás, akkor is jön a gyerek ha nem is dugtál – büntetés kijut bőven.

A lány a végén feloldoztatik, mégha be is kapta a legyet, ő is beöltözhet a szépruhába, átmehet a szirmokat szóró kezek alatt, de mosolygó szemében ott van a tudás: másnap sem lesz könnyebb semmivel.