mimimi

Ifjúkorunkban emlékszem, egyszer Eszti leesett a székről az Operában, mert elaludt szegény. A szolid koppanásra hátranéztek a nénik. Igaz, az Wagner volt és közel ötórás darab.
Hogy mindezt jóvátegye, most elvittük a Bohéméletre, mely bár kissé operettes, a zseniálisan megírt zene kárpótol - a visszatérő főmotívum a századforduló abszolút megasztárjáva tette Puccinit, aki állítólag a legdörzsöltebb operaszerző volt, szépen csilingelt a kassza a legtöbb darabjánál és ő erre nagyon tudatosan figyelt is.

Hála istennek a díszletet ezúttal nem Kentaur tervezte, aki a Pillangókisasszonyt valamiért a 80-as évek művház hangulatába varázsolta, most viszont pazar színpadképeket láttunk (Oláh Zsolttól - csak a jegyzőkönyv kedvéért).