Tegnap Mahler. A Müpa-bérlet nagy falattal indít, a 3. szimfóniával, ezzel a patetikus, monumentális darabbal. Üstdobok, vonósok tömkelege, nagy kórus, minden ami Mahler. Nemcsak a felduzzasztott zenekarral feszegette a műfaj határait: érdekes, hogy a darabban a pódiumon kívülről szólal meg egy dob és egy postakürt. Annyira szeretem a naiv rácsodálkozását a világra, a természetre meg az emberre.

„Atyám, nézz sebeimre! Ne hagyj egyetlen teremtményt sem elveszni.” – ezt írta mottónak a partitúrába.