mindig úton

A törökök nagyon szomorúak lettek mikor megtudták, hogy sajnos nem lehet az összes létező utcát, hidat és közintézményt Atatürkről elnevezni. Pedig Atatürköt nagyon szeretik, és ez nem csak olyan felszínes kötődés. A papírpénzekre valamiért mégis inkább Lugosi Bélát rakták. Érdekességképpen említem, hogy a török nyelvben van a legtöbb egy nm-re jutó ü betű, több mint a magyarban. Amúgy mi természetesen rokonok vagyunk, türkök. (hopp, egy ü!) A nemzeti étel a méz és a köfte, ezt aztán variálják, de végül mindig finom. A lencseleves viszont a 3testvérben sem rosszabb, sőt. Isztambul az ufókutatók álma, ugyanis 6-7 hatalmas, mecsetnek álcázott ufó szállt le a városban, a kis lények cipőfetisiszták, mint nem egy ismerősünk, nekik a bejáratnál lehet áldozni. A srácoknak viszont sajnos kis testhez nagy fejet párosított a sors, így a Mr Universe sosem lesz török pasi. A hamamok nagyon jók, ha arra jártok, ajánlom a Cemberlitast. 400 éves, de príma.

Most egy kicsit több képet teszek fel, annyira jó ez a város. Az Hagia Sophiarol külön is, mert ha egy épületnek lehet lelke, akkor elsősorban neki van.