Sár és hó

A Napola szépen illeszkedik az Iskola a határon-történetek vonalába, persze annak azért messze nem ér a nyomába. Nem csak az a probléma vele, hogy egyes karakterek karikaturisztikusan elrajzoltak, és néha a szereplők lánglelkűen pattanak az asztal tetejére, mintha csak a holt költők társaságában lennének.
Inkább az a gond, hogy maga az elnyomó (felnőtt) társadalom itt nem egyszerűen kegyetlen, hanem maga a Gonosz, a sátáni hitlerállam, ami ellen az ellenállás nemcsak üdvös, de kimondottan kötelező is, épp ezért minden áldozat törvényszerűnek és automatikusnak tűnik.

Ennek ellenére sok igaz pillanat van benne, mint például az a hosszú némajelenet, amikor a film elején a fiú megszökik otthonról, az anyja rettegve nézi, de nem tudja megakadályozni hogy a vesztébe rohanjon.