Mindenki arra vágyik, hogy más legyen. Mindenki arra vágyik, hogy hétköznapi legyen. Annyi terhet viszünk a hátunkon, annyi régi szomorúságot. Nem nagy érdem. Aztán összeomlunk egy apróságtól, egy beszólástól az utcán. És végül csak annyi marad hogy végiggondoljuk, ami ott volt előttünk.

Ha az én repülőm zuhanna, kit hívnék fel elbúcsúzni? A filmekben mindenki tudja.

Jó utat, st.