A Feri

Tegnap Feri megsimogatott. Utána együtt vacsoráztunk, igaz, nem kettesben. A ballibsi hoch-csúccsal. (Én véletlen voltam ott).
Feri nagyon meggyőző volt, sármos, lendületes és sokat káromkodott, nyilván ezzel is erősítve a személyes hangot. Pisti is ott ült mellette, de meg se mukkant. Volt bőven lazacos szendvics meg kapros-túros rétes.

Bokros csomag a négyzeten. Csak úgy mondom. Ez jön. Több ezer milliárdos a hiány. Ezt be kell hozni 1-2 éven belül. A terheket a következőképpen terítik: 40% állami kiadáscsökkentés, 10% a cégek vállán, 50% a lakosságra.
Persze, lesz vizitdíj, és eldőlt a több-biztosítós modell is. De hogy az állam kivonul a gáz, áram, gyógyszer, közlekedés kompenzálásából – na az szép lesz.
Szóval ne vegyetek fel mostanában sok hitelt. Főleg ha a közszférában dolgoztok, mert onnan a tanárokkal az élen több tízezer embert tesznek utcára.
Azt hiszem egyébként, helyesen.

Ez az ember, ha hagyják, úgy átalakítja a magyar kormányzati struktúrát, amire 16 éve nem volt példa. A minisztériumok teljes rangfosztásra jutnak – persze, ha kiveszik a miniszterek kezéből a stratégia meghatározását, a reformok lebonyolítását és a fejlesztéseket, akkor tényleg nem sok marad. Kis csavarok lesznek egy nagy gépben, egészen más hatalmi központok árnyékában. A tetején pedig ott ül Feri, és reméljük nem száll majd a fejébe a nagy dicsőség.