Bemutatták a Manderleyt, Lars von Trier trilógiájának középső részét. Hát, hát.

Annak idején a Dogville igazán lenyűgözött, felerősítette a színház-érzést, ami gyerekkoromban még annyira ott volt a moziban: a vászon egy színpad mögött volt, nagy bordó plüssfüggönyt húztak szét a gongütésre.. Sőt régen még szünet is volt, ami egyébként itt-ott a világban még ma is normális (igaz, schwert??? :)

Trier, akit én a Birodalom óta imádok, összhangban a Dogmával, ami inkább blöff (sosem készült olyan film, ami az összes dogma-szabályt betartotta volna, szerencsére! Ma már jó nagy betűkkel írja ki a főcímben, hogy Written and directed by........) szóval visszatér a minimalista díszletek közé: figyeljetek a mondanivalóra, ne a csicsa díszletekre! Igaza is van.
A Dogville nagy tartalmi váltás is volt: az áldozat szerepben haldokló nők után (nem véletlen hivatkozik Trier egy interjúban Dreyerre...) egyszer csak fordult a kocka, Nicole Kidman (Grace - beszélő név) a sarkára állt és lekapta lábáról az őt terrorizáló falusiakat. Ez nagy váltás volt az Europa, Hullámtörés, Táncos a sötétben passzív nőalakjai után, akik saját magukat áldozták fel a szeretett pasiért. Kidman nem várta meg, amíg felakasztják.

A Manderley-birtok asszonya innen folytatja (bár nem Kidmannal, ő nem ért rá, úgyhogy beugrott egy amúgy szintén tehetséges színésznő. Szerintem a nézők nagy része észre sem veszi a váltást - Bunuelnél se vették észre, bár ő volt olyan szemtelen és egy filmen belül csinálta ezt meg a Vágy titokzatos tárgyában), és kézbe veszi a dolgokat - szó szerint. Kár, hogy Trier kedvenc színészei, Udo Kier és J.M. Barr csak nyúlfarknyi szerepet kapnak.

Nyilván a cím sem véletlen... Daphne du Maurier szintén a 30-as években játszódó regényében a Manderley-ház új asszonya nem tud szabadulni a volt úrnő, kemény elődje emlékétől és máig kísértő kegyetlenségétől... ami alól a többi szereplő sem tud kibújni, még az sem aki szeretne.

A többi blabla, minthogy iraki aktualitás, meg Amerika elhibázott demokrácia-exportja, az sok újat nem mond, persze, rákényszeríteni nem lehet, több kár mint haszon stb. stb. Ezeket már mind tudjuk, főleg Európában.
Remélem, a trilógia befejező része, a Washington mond majd valami újat is. Hogy megint lehessen imádni Triert.