Volt, nincs

Hóesésben a legszebb a Rudasba menni. Ez olyan kis rituálé - volt. Amíg aztán másfél-két éve be nem zárták felújításra. Tegnap megnéztük, mert esett a hó.

Hát, sok cikk megjelent már róla, hogy az elhúzódó és borzasztóan sokba kerülő renoválásnak köszönhetően milyen lett, vagy nem lett.
Az építészfórumos írás után én valami iszonyúra számítottam, de helyette csak szomorú lettem, kicsit. Maga a lényeg, a kupolacsarnok megúszta nagyjából, bár az egyik legundorítóbb dolog, az álablak, mögötte jól látható neoncsövekkel (!) épp itt van.
Született egy szép új wellness-fitness center, műmárvánnyal, spotlámpákkal, krómcsapokkal. Elektromos beléptető kapu van, duplán is, amihez öt (!!) ember kell hogy üzemeltesse. Másik kedvencem, hogy spotlámpákat tettek a medencék padkájára, ahova az ember ugye leülne. Hát keveseknek áll jól az alsó megvilágítás és kissé hot is. Persze tanulnak lassan, ezeket már nem kapcsolják be, mint ahogy a pihenőben a plafonon lógó óriási csillárokat sem - pedig épp az ember szemébe tűzne. Klassz, átgondolt ötletek, értő kivitelezés. A stílusok teljes keveredése, giccses káosz.

Ez is csak egy értékvesztés, amit soha nem lehet már visszacsinálni. Igaz az is ugyan, hogy a rothadó kabinokat és wcket senki sem sírja vissza.
És akkor még nem beszéltem a harcos feministákról, akik egyre több napot akarnak. Legyen - ebben már lehet.

A Rudas még így is nagyon jó, a szokás megmarad, de a rituálénak vége.