A színházba járástól már majdnem sikerült teljesen elvenni a kedvem, mert szerintem a magyar színjátszás a kánonnal ellentétben ócska, elmaradt és idegesítő. Dübögünk rohangálva a színpadon és ordibálunk. Elévülhetetlen érdemeket szerzett ebben a Kern/Koltai kettős, akik mindent szarrá változtatnak amihez hozzáérnek. Éppolyan nézhetetlenek a darabjaik mint a filmjeik.

Azért szerencsére néha egy-egy darab még a mainstreamben is visszaadja a hitemet. Az ügynök halálán a Tháliában a közönség még köhögni is elfelejtett. Bodrogi zseniális, az ember mindent megbocsát neki. Mikor a végén az óriásdíszletek között végre megtalálja magát, a méltóságát és helyreáll a rend... Persze, Alföldi rendezte.