Tegnap Bukarestben végre sztárként szállhattam le a repülőről, a régóta megérdemelt vörös szőnyeg és katonazeneker fogadásában. Ez a várost méltán nevezik a Kelet párizsijának, a megalomán épületek között bőrke, köröm és víz is található. Kicsit félve vallom be: ezekben a grandiózus, a 30-as évek fasiszta épületeit idéző monstrumokban azért van valami vonzó.
(B.-nek Chaplin Diktárora jutott eszébe)



Kóbor kutyákat már nem láttam. Képzelem, hogy oldották meg a problémát. Szegények.

Gyurcsány, aki egyébként tényleg szellemesen és ügyesen vezeti a dolgokat, azt mondta: a történelem vagy megtörténik velünk, vagy írják, vagy csináljuk. Vagy kimondjuk, nem? És akkor már úgy is van.